Házastársi szerepek

Házastársi szerepek

Boldog élet, Szerző:F. Szõllõsi Csilla - 2010. október 22. 2272

Ma a legtöbb házasságban tisztázatlan a férj és a feleség szerepe, tény azonban, hogy mindkét fél - tudatosan, vagy spontán módon – valamilyen szerepet magára vállal. Amikor azt vizsgáljuk, hogy egyáltalán létezik-e tipikus férfi-, vagy női szerep, akkor alapvetően a két nem különbségeiből kell kiindulnunk. Ha a nemek egyformák lennének, akkor értelemszerűen a házastársak szerepéről is nagyon nehezen eshetne szó.

Két okunk is van arra, hogy csakis férfi és nő által megkötött házasságról beszéljünk. Egyrészről a Biblia minden esetben így értelmezi ezt a bensőséges kapcsolatot, másodsorban pedig ma Magyarországon a homoszexuális házasságkötésre semmiféle törvényes lehetőség nincs, sőt a külföldön azonos neműek által megkötött házasságot hazánkban nem létezőnek kell tekinteni.

Genetikusan kódolva
Isten az első férfi mellé egy nőt adott feleségül, mégpedig olyat, aki különbözött tőle. A férfiasság és nőiesség között leginkább észrevehető jellegzetes különbségek hátterét és okait figyelve azt látjuk, hogy nem is csak pszichológiai vagy szociológiai szempontok léteznek, az élettani és genetikai különbségek sokkal meghatározóbbak. Dr. Czeizel Endre világhírű genetikus A gének titkai című könyvében közérthetően rámutat a nemek kialakulásának és jellemzőinek genetikai különbségeire, nyomatékosan hangsúlyozva a genetikai kódjaink meghatározó voltát. Nemcsak a tulajdonságaink, hanem a viselkedésünk is elsősorban genetikai és hormonális alapon válik férfiassá vagy nőiessé.
 
Ideális szereposztás
Ahhoz, hogy ideális legyen házasságunkban a szereposztás, legjobb, ha olyan Rendezőre bízzuk, Aki jobban ismer minket és házastársunkat, mint mi magunk.  Pál apostol által Isten szól hozzánk: „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek” (Ef 5:22-23). Nagyon fontos, hogy az engedelmességet helyesen értelmezzük, és még véletlenül se azonosítsuk az alsóbbrendűséggel, hiszen nem erről van szó! Lényeges e témakörben, hogy különbséget tegyünk a szerepek és a személyek között. Értéküket és alapvető jogaikat tekintve a nemek teljesen egyenlők, többek között azért, mert mindkettőt saját képére formálta a Teremtő. Isten szemében nő és férfi teljesen egyenértékű. Az engedelmesség nem jelenti azt, hogy egy feleségnek nincs szabad akarata, vagy nem lehet saját elképzelése bármiről is. Nem olyan kötelesség ez, amit feltétel nélkül, minden áron teljesíteni kell. Aki helyes értékrenddel rendelkezik, annak nem kell sokat gondolkodnia azon, hogy eldöntse, mikor engedelmeskedik és mikor nem. Az önkéntes engedelmesség akkor a legkönnyebb, ha a kérés teljesítése kétségtelenül jó kimenetelű, vagy konstruktívan járul hozzá a házastársak vagy az egész család fejlődéséhez. Helytelen viszont az engedelmesség akkor, ha ezzel valakit súlyos kár ér. Ha Isten és a férj között kell választani, mindig Istené legyen a prioritás!  

Sokan azt gondolják, hogy azért van kevés női vezető akár a gazdasági, akár a politikai életben, mert a férfiak elnyomják, háttérbe szorítják a nőket. Valójában a nők között még most, az emancipáció idején is kevesen akarnak nagy felelősséggel járó vezetői feladatkört vállalni. A vezetői pozíciókban azért van sokkal több férfi, mert a jelentkezők között is sokkal több a férfi. Mindez genetikai okokra vezethető vissza, mint ahogyan az is, hogy a nők olyan férfival kötnek házasságot, aki legalább ugyanolyan értelmi képességekkel rendelkezik, de legszívesebben olyan személyt választanak, aki valamivel szélesebb látókörű, intelligensebb, képzettebb, határozottabb, tapasztaltabb, erősebb, egyszóval fontos számukra, hogy fel tudjanak nézni férjükre, és személyében megfelelő családfőt találjanak. A férfiak párválasztásánál éppen ennek az ellenkezője tapasztalható. A nőket tehát genetikai kódokra visszavezethető okból zavarja, ha férjük butább, vagy olyan, akit irányítani kell, mint egy gyereket; a férfiak számára viszont az az ideális, ha feleségük intellektuális képességeivel nem szárnyalja túl őket. Képesek viszont olyan tulajdonságokért és magatartásért csodálni a másik nemet, amivel inkább csak a nők jellemezhetők. A nők jobban örülnek, ha a férfi kezdeményez, még akkor is, amikor azt hangoztatják, hogy mindegy, hogy ki teszi meg az első lépést; jobb az empátiás készségük, könnyebben tudnak együtt érezni, a gyermekek nevelésében is inkább nekik vannak kiemelkedő képességeik, és még sorolhatnám, hogy mi mindenben. Isten tervében az asszonyok szerepe az engedelmesség, és ez teljesen egybevág a nők genetikai és hormonális adottságaival. Könnyű tehát az engedelmesség, egyrészt mert mi, nők így vagyunk teremtve, másrészt azzal is könnyítjük, hogy olyan férjet választunk, akire fel tudunk nézni, és közben ő nem lenéz minket, hanem egy másik tulajdonságunkat csodálja. A férj a házasság feje, a nő pedig a teste. Gyökössy Endre úgy fogalmaz, hogy a férfi a fej, a nő pedig a szív, ebből rögtön látjuk, amit egyébként is tudunk: melyik nemnek mi az erőssége. Ha a férj a fej, akkor nyilvánvalóan vezetői funkciókat kell ellátnia.     

Ha tovább vizsgáljuk a bibliai szereposztást, lehet, hogy meg is lepődünk a férj családfői szerepének alapvető követelményén: „Ti férfiak szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért” (Ef 5:25). Emberi logikával azt mondanánk: ha a feleségek dolga az engedelmesség, akkor a férjek dolga a parancsolás. Erről azonban egy szót sem találunk, helyette viszont ott van egyértelműen a szeretet. Nem is akármilyen szeretetről van itt szó, hanem olyanról, ami Krisztusra jellemző. Ebben nagyon sok minden benne van: a vezetői felelősségen túl legyenek tervei, ne éljen vissza helyzetével, legyen megbízható, tegyen meg mindent feleségéért, gondoskodjon családjáról, tudjon megbocsátani, ne alkalmazzon kényszerítő eszközöket, és ne fossza meg a feleséget alapvető jogaitól, például a szabad akarattól. Úgy kell a férjszerepet alakítania, hogy annak minden mozzanatát a szeretet motiválja. Ha ebben a szeretetben fejlődni tud, akkor a kezdeményező szeretettől indul el, és fokozatosan haladva eljut az önfeláldozó szeretetig.     

Szerepcsere
Bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy mennyire merevek ezek a szerepek. Felcserélhetőek-e és ha igen, mégis milyen körülmények között. Most fordítsuk meg a sorrendet, kezdjük a férjek szerepével, ami a szeretetteljes vezetés. A szeretet gyakorlása a feleségekre is jellemző. Nem hiszem, hogy ezt itt indokolnom kellene, hogy miért jó, ha a feleség életében is állandóan jelen van a szeretet, sőt a Krisztusra jellemző szeretet. A feleség vezető szerepét semmi esetre sem nevezném ideálisnak, azonban konkrét egyedi esetekben szükséges lehet. Bármelyik házasságban előfordulhat, hogy a férj hosszabb-rövidebb ideig betegség, távollét, vagy egyéb ok miatt nem tudja megfelelően ellátni feladatát. Ilyenkor a feleségre hárul a családfői szerep, és ha az élet ténylegesen megkívánja, akkor a feleség se bújjon ki a felelősség alól! A házastársak nagyon jól ismerik egymás erős oldalát, mindketten tudják, hogy attól még, hogy általánosságban a férj szerepe a vezetés, az élet olyan területein, ahol a feleség jártasabb, vagy tapasztaltabb, a férjnek érdemes figyelembe vennie az ő javaslatait. Egy intelligens férjnek ez nem okoz gondot és nem lesz ettől kisebbrendűségi komplexusa. Minden szempontból célszerű a folyamatos kommunikáció kettőjük között, hogy tudatában legyenek annak, hogy kinek mi az erőssége.

Nézzük, hogy mi a helyzet az engedelmességgel. Engedelmeskedhet-e adott esetben egy férj? „Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében” írja Pál (Ef 5:21). A válasz nem ad okot kétségre, aki szereti feleségét, időnként - józan keretek között - nyugodtan engedelmeskedhet. Férjként és feleségként is törekedjünk a felmerülő problémák rugalmas kezelésére, mellőzzük a kényszerítő eszközöket, és igyekezzünk a lehető legtöbb formában kifejezésre juttatni házastársunk iránti szeretetüket. Az ideális szereposztás nem ellenünk, hanem értünk van! Vállaljuk örömmel a saját nemünknek megfelelő szerepet!

Fürstnerné Szőllősi Csilla
anyakönyvvezető