A dohányzás ártalmai 2.

 

 

A dohányzással a gyulladásos és a daganatos bélbetegségek hozhatóak összefüggésbe. A gyulladásos elváltozások közül az ún. Crohn-betegség esetén egy ismeretlen eredetû kórképrõl van szó, melynek létrejöttében valószínûleg fontos szerepet játszik az immunrendszer hibás mûködése. Ennek következtében nemcsak a bélben, hanem a tápcsatorna teljes hosszában gyulladásos elváltozások, fekélyek alakulhatnak ki. Tünetként evés után jelentkezõ görcsös hasfájás vagy véres hasmenés is jelentkezhet. A krónikusan fennálló gyulladás súlyosan beszûkítheti a bélüreget és csökkenti a bélrendszer véráramlását. Tekintettel arra, hogy a dohányzás közismerten csökkenti valamennyi szerv vérellátását, így könnyû belátni, hogy a Crohn-betegségben szenvedõk számára a cigarettázás rendkívül veszélyes, mivel súlyosbítja állapotukat.

 

Egy másik krónikus bélrendszeri betegségben, a fekélyes vastagbélgyulladásban (colitis ulcerosa) meglepõ módon a dohányzás kedvezõ hatásáról számoltak be, ugyanis a dohányfüstben lévõ nikotin gátolja azoknak a közvetítõ anyagoknak a felszabadulását, amelyek hozzájárulnak az állapot fenntartásához. Ezt a hatást nikotinos tapasszal is ki lehet váltani. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a colitis ulcerosa-ban szenvedõ betegeknek ajánlani kellene a cigarettázást, vagy a dohányzás bármilyen formáját, hiszen egyrészt a nikotin mellett (pontosabban helyette!) vannak gyógyszerek, melyek eredményesebben csökkentik a panaszokat, másrészt nem lehet terápiás eszköz egy olyan módszer, ami egyetlen szervünkben javulást idéz elõ, de lényegében az összes többit tönkreteszi. Egyébként a fekélyes vastagbélgyulladás nehezen kezelhetõ betegség, és a dohányzás sem nyújt rá megfelelõ terápiás megoldást. Tehát a gyulladásos bélbetegségek kapcsán elmondható, hogy a dohányzás nem játszik fõ szerepet a kialakulásukban, ugyanakkor az egyik esetben (Crohn-betegség) kifejezetten rontja az állapotot, míg a másik esetben (colitis ulcerosa) némi pozitív hatással bír. Ennek ellenére egyik esetben sem javasolt a cigarettázás.

 

A gyulladásos bélbetegségekkel szemben a vastagbéldaganat kialakulásában a dohányzásnak is szerepe van. Kimutatták, hogy ha valaki évente csak 20-40 doboz cigarettát szív el, már akkor is fokozódik a vastagbélrák kockázata, ami tovább nõ a dohányzással eltöltött évek számával. Úgy tartják, hogy 10 év dohányos múlt már elegendõ ahhoz, hogy akár ötször nagyobb esélyünk legyen a betegség kialakulására azokhoz képest, akik soha nem dohányoztak. Érdekes, hogy az 1960-as években ezt még nem lehetett kimutatni, aminek az volt az oka, hogy akkoriban kevés volt még az olyan ember, aki fiatalkorától halálig füstölt (ún. „élethosszas” dohányos). Ma már, sajnos, nagyon sok van belõlük. Az Egyesült Államok statisztikái szerint az ottani vastagbél daganatos esetek közül minden ötödik összefüggésben áll a dohányzással. Valószínûleg nálunk sem jobb a helyzet, csak idehaza az is súlyosbítja a képet, hogy a vastagbél rákosok jelentõs része a nagyon rossz és rosthiányos magyar táplálkozás miatt kapja meg a betegséget, így meglehetõsen nehéz különbséget tenni az okok között. A dohányzás vastagbél daganatot okozó hatását genetikai tényezõk is erõsíthetik. Vannak olyan gének, amelyeknek az a feladatuk, hogy elnyomják a tumoros sejteket kódoló génszakaszokat a szervezetünkben. Ha ezek a gének gyengébben mûködnek, akkor a rákkeltõ ártalmak nagyobb eséllyel okoznak tumoros elváltozást. Bizonyított, hogy sok esetben, amikor valaki a dohányzástól kap vastagbél rákot, akkor egyes védõgének nem mûködnek a megfelelõ intenzitással. Mivel a génmûködést nem tudjuk szabályozni, ugyanúgy, mint a szemünk vagy a bõrünk színét, ezért csak az marad hátra, hogy a rákkeltõ anyagokat, így a dohányzást is távol tartjuk magunktól.