A kényszeres vásárlás és a költekezés

A kényszeres vásárlás és a költekezés

A kényszeres vásárlás és a költekezés

Boldog élet, Szerző:Horváth Gábor - január 31. 420

A kényszeres vásárlás és a költekezés

Vásárlásfüggőség… furcsa kifejezés. Egyesek mondhatják erre: „Hát már mindenre rá lehet ragasztani a függőség címkéjét?! Nincs ilyen! Könnyű az akaratgyenge embereknek a függőség szóval takarózni. Ez a legkönnyebb magatartás! Így felmentjük az egyént!”

Mások mondhatják a következőket: „Vásárlási függőség?! Mások talán igen, de én nem! Nincs nekem erre pénzem. Persze, ha megnyerném a lottó ötöst, tudnám, mire költsem, de abból a kis fizetésből, nyugdíjból, segélyből, mire lehet költeni? Semmire!”

Engem is érinthet?

Lehetséges, hogy az ilyen és ehhez hasonló mondatokat hangoztatók maguk is hetente többször megjelennek egy-egy bevásárlóközpontban lazítani és vásárolni, többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak, több időt töltenek vásárlással és katalógusok böngészésével vagy az internet előtt ülve, mint amennyit szeretteikkel beszélgetnek. Az is megeshet, hogy olyan dolgokat is megvásárolnak, amelyekre egyáltalán nincs szükségük, esetleg 2-3 hitel is terheli az életüket, de mégsem ismerik fel azokat a riasztó jeleket, amelyek rámutathatnának magatartásuk veszélyes vetületeire. Ha az előző felsorolásból legalább egy-kettő jellemző ránk, érdemes tovább olvasni a cikket. Ettől még senki sem fog mondjuk „olvasásfüggővé” válni, de esetlegesen segítséget kaphat ahhoz, miként lehet tudatosabb pénzkezelésében, vásárlási szokásaiban, és hogy hogyan indulhat el a gyógyulás felé vezető úton.

Határvonal

A kényszeres vásárlást a szakemberek a viselkedési függőségek közé sorolják. Azért nehezebb ezeket konkrétan felismerni és elindulni a gyógyulás felé, mert legtöbbjük át- és átszövi életünket, és nem mutatnak azonnal olyan egyértelmű tüneteket, mint például egy heroinfüggő személy esetében, továbbá a társadalomban ezek a viselkedési függőségek sokkal elfogadottabbak.

Ha egy alkoholista számára a gyógyulást az alkoholtól való absztinencia (teljes megvonás), a drogfüggő számára a drogoktól való tisztulás jelenti, akkor mit mondjon egy kényszeres vásárló, más néven vásárlásfüggő?! Ugyanezt a kérdést teheti fel a munkamániás vagy a kényszeres evő, esetleg a szexualitástól függő ember is. Dolgozni, táplálkozni, vásárolni, nemi életet élni társadalmunkban természetes dolog és nem lehet úgy elhagyni, mint ahogyan a cigarettát leteszi valaki! Hol a határ az egészséges és a függő magatartásforma között? Hogyan ismerhetem fel életemben a veszélyeket?

Hogyan alakul ki a függőség?

Bár nem vagyok vásárlásfüggő, mégsem nehéz elképzelnem, mit érezhet az, aki ebben a függőségben szenved. Pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy vásárolok egy kis digitális fényképezőgépet. Úgy gondoltam, egy bizonyos összeget vagyok hajlandó költeni rá. Feleségemmel ellátogattunk egy boltba, ahol az adott összegért mutattak is egy pár fényképezőgépet, de kiderült az is, hogy pár ezer forintért egy picit jobbat is találhatnék magamnak. Azt mondtam, alszom rá egyet. Otthon körülnéztem az interneten is és kiderült, hogy rengeteg hasonló gép található egy bizonyos árfekvésben, ugyanakkor – ahogyan az eladó is állította – kicsivel több pénzért számtalan jobb is. Körülnéztem a használt árucikkeket kínáló internetes oldalakon, és kiderült, hogy az előre elhatározott árért akár még garanciálisan kaphatok nagyobb tudású fényképezőgépet. A fényképezőgéppel való foglalkozás szépen, alattomosan lopta be magát az életembe. Egy idő után azon kaptam magam, hogy szinte minden este és akár napközben is a „szabadidőmben” az internet előtt böngészgetek összehasonlító táblázatokat, teszteket magyarul és angolul. Szinte „szenvedélyemmé” vált ez a kérdés. Végül – több mint három hónap keresgélés után – megvettem első digitális fényképezőgépemet, aminek az ára nem csupán közel háromszor annyi volt, mint az előre eltervezett összeg, hanem hozzá kellett még adnom azt a rengeteg órát, amit az internet előtt töltöttem és azt a feszültséget is, ami a feleségem és közöttem alakult ki részben az árváltozás miatt, részben pedig amiatt, hogy valóban szükségem van-e egy ilyen komoly fényképezőgépre. Én biztos voltam benne, hogy igen – hiszen annyira beleéltem már magamat –, de a párom másképpen gondolkodott minderről.

A konkrét veszélyek

A vásárlás, mint örömforrás. A pénz önmagában semmi (papír és fém csupán), mégis rengeteg dologra költhető, és ebben rejlik a legfőbb varázsa. Mindannyian vágyunk időnként valamire, és a manapság tapasztalható árucikkdömping fel is erősíti ezt. Persze más-más cikkel lehet megfogni a hölgyeket és az urakat. A nőket inkább a ruházkodási cikkekkel, ékszerekkel, kozmetikumokkal, lakberendezési dolgokkal, élelmiszerekkel és könyvekkel lehet elbűvölni, míg a férfiak a műszaki cikkeket, sportszereket, egyéb technikai berendezéseket és a presztízstárgyakat részesítik előnyben. Társadalmunkra jellemző egy szomorú kifejezés is: fogyasztói társadalom. Nagyot fordult velünk a világ az elmúlt pár évtized alatt. Ma is jól emlékszem gyermekkorom egyik nagy eseményére. Körülbelül húsz éve történt. Új színes tévét akartunk vásárolni, de Pécsett (ami megyeszékhely) épp hiánycikk volt, így el kellett utazni érte a 45 kilométerre fekvő Dombóvárra a Napsugár áruházba, ahol megvehettük a nappali szoba új „főszereplőjét”. A mai Magyarországon körülbelül 8 millió ember nézi átlagosan öt órán át ezt a villódzó dobozt (ami egy másik nagy viselkedési függőség alapja egyébként), és megmosolyogjuk ezt a húsz évvel ezelőtti történetet. Fogyasztói társadalmunkban ma már ki sem kell lépnünk az otthonunkból. Csak beütjük számítógépünk billentyűzetén a keresett termék nevét és máris több tucatot találhatunk belőle, amit a futárszolgálat házhoz is hoz és a fizetés is megoldható a neten keresztül. És a vásárlás igenis lehet olyan örömforrás, amit szeretnénk megismételni. Még akkor is, ha már nincs rá pénzem, és annak ellenére is, hogy mindennaposak otthon a pénz feletti viták. Sokkal többet költünk, mint amennyire valóban szükségünk van. Érdemes elolvasni egy-két statisztikai adatot pl. arról, hányan képtelenek kifizetni a részletre vásárolt autót, vagy árverezik el feje felől saját házát.

A vásárlás, mint feszültségoldás. Segít-e a vásárlás oldani a bennem levő feszültségeket? „Használom-e” arra, hogy jobban érezzem magam? A „vigaszvásárlás” (vagy viccesen „shoppingterápia”) természetesen nem egyenlő a függőséggel, de érdemes feltenni egy egyszerű kérdéssort:

Ha felnövekszik bennem a feszültség…

Ha úgy érzem, összecsapnak fejem felett a hullámok…

Amikor szomorúnak és magányosnak érzem magam…

Amikor keserű kedvű vagyok és haragszom…

Amikor fáradt, közömbös, közönyös a hangulatom…

…mihez nyúlok, mit használok?

Itt bújik meg az én függőségem és az Olvasóé is. Még az is előfordulhat, hogy a vásárlás az egyik ilyen „stresszoldó” az életünkben. Ahogyan az édességfüggő bekap egy tábla csokit feszültségei oldására, vagy a netfüggő leül a gép elé, esetleg az alkoholista bedob egy felest, úgy a vásárlásfüggő is egyszerűen „használja” a vásárlást. Persze, ha ez nem rendszeresen jelenik meg az életemben, nem feltétlenül vagyok függő, de érdemes a figyelmeztető jelekre odafigyelni. Ha problémáim elől a vásárlásba, a kényszeres költekezésbe menekülök, az csupán arra jó, hogy eredeti problémáim súlyosbodnak, továbbá újabb anyagi és egyéb problémák fognak megjelenni mellette.

Horváth Gábor – addiktológiai konzultáns

 


 
Függőségek
Boldog élet

Gondolatok a szerelemről

2010. december 29.

„A szerelem nem okoskodik; ha okoskodik, nem szerelem többé.” Nagyon jó érzés szerelmesnek lenni. Ilyenkor kölcsönösen érezzük, hogy ez az, amire mindig is vágytunk. Ha szerelmesünk közelében vagyunk, a...

Gondolatok a szerelemről
2010. december 29.
Esküvői jelképek
2011. január 21.
Házastársi szerepek
2010. október 22.
Bizalom és intimitás
2010. szeptember 13.
Egyenjogúság a házasságban
2010. november 15.