Házasságok az ókorban

Házasságok az ókorban

Házasságok az ókorban

Boldog élet, Szerző:F. Szõllõsi Csilla - 2011. október 04. 4515

hazassag_okor1.jpgA házasság nagy múltra tekint vissza, hiszen egyidõs az emberiséggel. Nélküle elképzelhetetlen az emberi társadalom és kultúra.

Olykor országok sorsa múlt azon, hogy királyok gyermekei egybekeljenek, máskor az utódok biztosítását szolgálta a frigyre lépés. A különbözõ ókori népek házassággal kapcsolatos szokásait vizsgálva sok hasonlóságot felfedezhetünk, azonban mindig találunk különbségeket is.

Családjog az ókori Rómában
Rómában kétféle házasság létezett: egy egészen komoly, a hivatalos és egy lazább, a félhivatalos. A hivatalos házasságot nem lehetett felbontani. Az elõbbiben a férj a hatalom birtokosaként élt e kötelékben, az utóbbira ez nem volt jellemzõ. A hivatalos házasság megkötése mindig ünnepélyes szertartás keretében, tíz tanú jelenlétében zajlott. A római jog meghatározta a házasságkötés akadályait is, ezek közé tartozott például az elmebetegség, vérrokonság, sógorság, stb. A võlegény eljegyzéskor foglalót adott a menyasszonynak, amelyet a házasságtól visszalépve elvesztett. A köztársaság idején divatba jött a válás, ekkor már mindkét fajta házasság felbonthatóvá vált. Férj és feleség egyaránt kezdeményezhette a válást. Caesarnak négy felesége volt, Pompeiusnak pedig öt. Úgy ösztönözték a házasságkötést, hogy azokat a férfiakat és nõket, akik nem házasodtak meg 25, illetve 20 éves korukig, pénzbüntetéssel sújtották.

Ókori kínai házasságok
A régi kínai jog szerint közrendû ember két nõvért vehetett feleségül, egy nagyúrnak kilenc felesége lehetett, az uralkodónak pedig harminchat. Fõfelesége azonban mindenkinek csak egy volt. A házastársak ritkán látták egymást, szinte csak ünnepi alkalmakkor találkozhattak, hétköznapokon még étkezni sem volt szabad együtt. A párválasztást a szülõk intézték hivatásos közvetítõ segítségével, ám télen tilos volt a házasságkötés. Esküvõ után három hónapig nem élhettek nemi életet, a feleség ez idõre visszatért szülei házába. Ezt követõen a férje házába költözött, ahol anyósának abszolút engedelmességgel tartozott. Csak bizonyos napokon éltek nemi életet, egész éjszakát csak a fõfeleség tölthetett férjével.

Házasélet az ókori Indiában
Indiában a nõ soha nem vált felnõtté, élete végéig kiskorúnak számított, apja, késõbb férje gondnoksága alatt állt. A házasság a fiatalok kötelessége volt, a szülõk választása alapján. Megszeghetetlen szabály volt, hogy csak azonos kasztbeliek házasodtak. A lány szigorúan szûzen ment férjhez tizenkét évesen, férjének egész életében vakon kellett engedelmeskednie. Monogám házasságban éltek ugyan, de a férj kedvére félreléphetett, a hûtlen asszonyt viszont tüzes vaságyra fektették.

Házasság és szexualitás Izraelben
Már az ókorban minden izraelita ismerte és magáénak érezte a Tízparancsolatot, amely több ponton is megerõsítette és védte a családot és magát a házasságot is. A Bibliában nagyon sok utalást találunk a házassággal kapcsolatban. A házasságkötést jegyesség elõzte meg, a menyasszonyok esküvõjük napján nagyon szép, felékesített ruhát viseltek, a házasságkötést szertartásos lánykérés elõzte meg, majd több napig tartó menyegzõ következett. Csak férj és feleség léphetett intim kapcsolatba egymással. Az izraeliták egy-két kivételtõl eltekintve nem házasodtak más népekkel.

Az újdonsült férj egy évig mentesült a hadkötelezettség alól, azért, hogy a feleségével együtt élvezni tudja a házasság örömeit. Ha egy asszony megözvegyült, akkor az elhunyt személy öccse, vagy bátyja feleségül vette az özvegyet, amit levirátusként (sógorházasság) szoktak emlegetni. Mindez azt a célt szolgálta, hogy az elhunyt személy neve ne tûnjön el, ugyanis a levirátusból született gyermek az õ nevét kapta, ugyanakkor így az özvegyek életkörülményei is rendezõdtek. A hûtlenséget igen szigorúan büntették, a szankciók nõkre és férfiakra is vonatkoztak. Voltak monogám és poligám házasságok is, a Szentírás gyakran rámutat a poligám házasságok negatív következményeire, amelyet sokszor az utódok is elszenvedtek.

Izraelben már az ókorban utálatos dolognak számított a homoszexualitás, az állattal való nemi érintkezés és a testvérek házassága is a vérfertõzés miatt. Fajtalankodást követett el az a férfi is, aki feleségül vett egy asszonyt és annak anyját is. Az ilyen aljas és perverz személyeket halálbüntetéssel sújtották.

Az egyiptomi fáraók házassága
hazassag_okor2.jpgA fáraók több feleséget és ágyast is tartottak, azonban utódnemzési céllal csakis lánytestvérüket vagy saját lányukat vették feleségül. Mivel nem embereknek, hanem isteneknek képzelték magukat, ezért meggyõzõdéssel hitték, hogy a trónörököst nem nemzheti olyan asszony, aki emberi leszármazott, így aztán mindegyik trónörökös vérfertõzés gyümölcseként jött világra. III. Amonhotep saját lányát, Szitamont vette el, az õ frigyükbõl született Tutenhamon. Az ilyen utódokat fokozottan érinti az öröklött betegségek veszélye, hiszen hatványozott mértékben fordulnak elõ esetükben génhibák, ezért aztán egyre rövidebb lett az élettartamuk. Nem meglepõ, hogy Tutanhamon mindössze 18 évet élt. Az egyiptomi fáraók dinasztiája a vérrokonházasság, vagyis a vérfertõzés következtében halt ki.

Ókori görög házasságok
Hivatalosan monogámia jellemezte az ókori görög házasságokat, azonban a férjek feleségükön kívül ágyasokat és rabszolganõket is tartottak. A leendõ férj a lány apjával kötött házassági szerzõdést, mely alkalomból ajándékot cseréltek. Ezt az ajándékozást nem a kölcsönösség jellemezte, hiszen mindig a leány ajándéka, a hozomány volt nagyobb. A menyasszonyt szüzességének megõrzésére kötelezték, ennek betartásáról szigorú õrizettel gondoskodtak. Homérosz mûvein keresztül némi bepillantást nyerhetünk a görögök házasságába. Az Iliász címû eposzból kiderül, hogy a szép rabszolganõkért való vetélkedés sokkal fontosabb volt a férfiak számára, mint a feleségük.

Arisztotelész azt ajánlotta, hogy a barátság legyen a házasság alapja, és a házastársak egymást kölcsönösen fejlesszék. A kereszténnyé lett görögöknek Pál apostol több alkalommal is levélben adott házassággal kapcsolatos útbaigazítást. Ha fellapozzuk a Bibliát, mi is elolvashatjuk ezeket a hasznos, és ma is életszerû tanácsokat.

F. Szõllõsi Csilla
anyakönyvvezetõ


 
házasság történelem ókor
Boldog élet

Egyenjogúság a házasságban

2010. november 15.

Ha kiegyensúlyozott házastársi közösségről beszélünk, magától értetődik, hogy nem lehet szó sem a férj, sem a feleség káros hatású dominanciájáról. Ahhoz, hogy ez a legbensőségesebb intim kapcsolat egészségesen...

Házastársi szerepek
2010. október 22.
Egyenjogúság a házasságban
2010. november 15.
Esküvői jelképek
2011. január 21.