A dohányzás ártalmai 5

 

 

A cigarettázás többféle ártalmat is okozhat a légutakban. Az egyik legrégebben ismert következmény a tüdőrák.

 

 

 

Az 1960-as évek végén már nyilvánvaló volt, hogy a 15–20 évig tartó masszív dohányzás (kb. 1 doboz naponta) nagy valószínűséggel tüdődaganathoz vezet, mivel kiderült, hogy az 1900-as évek elejétől egyre emelkedő dohányzási statisztika az 1920-as évektől vele párhuzamosan emelkedő tüdőrákos gyakorisággal járt együtt. Az Egyesült Államokban 150 000, az Egyesült Királyságban 34 000, míg Magyarországon 10 000 ember hal meg évente ebben a betegségben. Hazánkban mind a férfiaknál, mind pedig a nőknél az első helyen áll a rákos halálozások között, és a 100 000 lakosra jutó tüdőrákos halálozási világstatisztikában is az elsők között vagyunk. Különösen aggasztó a nők helyzete, akiknél az 1970-es évektől kezdve a tüdődaganatok előfordulása mintegy 20%-kal nőtt a fejlett országokban, míg pl. a nőgyógyászati daganatok gyakorisága lényeges változást nem mutatott.

 

A tüdőkarcinóma általában a tüdő szöveteiben kezdődik, és onnan terjed tovább a légcső felé. Sajátossága, hogy rendkívül agresszív rákfajta, gyorsan terjed és hamar ad áttétet. A betegség megállapításakor a betegek jelentős része már nem kezelhető, mivel túl későn fordulnak szakemberhez. Minden ötödik dohányos tüdőrákban hal meg.

A cigarettafüstben közel 4000 azonosított anyag van, amelyek közül kb. 60 vegyület bizonyítottan rákkeltő tulajdonsággal bír. Ezek közül vannak olyanok is, amelyek majdnem milligrammos mennyiségben találhatóak meg egyetlen cigarettából származó füstben! Közismert a cigarettafüst magas kátránytartalma, ami szintén daganatok kialakulásához vezethet. A dohány legismertebb anyaga, a nikotin ugyan nem rákkeltő, de bomlástermékei egy része ún. nitrozaminná alakulhat, amely viszont kifejezetten karcinogén. A rákkeltő vegyületek a hosszú éveken át fennálló cigarettázás során felhalmozódnak a szervezetben, lerakódnak a tüdőben és a hörgőkben. A daganatkeltő vegyületek egyebek mellett valószínűleg olyan géneknek a működését gátolják az emberi szervezetben, amelyek felelősek lennének a sejtnövekedés szabályozásáért, elsősorban a túlzott növekedés megfékezéséért. A dohányosokban az ilyen feladatokat ellátó gének lényegében krónikus gátlás alatt állnak A tumorsejteknek egyébként éppen az egyik rossz tulajdonságuk, hogy hiányzik belőlük az ún. programozott sejthalál kódja, így „elfelejtenek” a biológiai órának megfelelően egy idő után elpusztulni.

 

Sokan a kialakult tüdőrák esetén sem hagynak fel a dohányzással, pedig érdemes lenne. Ugyanis a betegség alatt tovább folytatott káros szenvedély egyrészt rontja a gyógyszeres kezelés hatékonyságát, mivel gyorsíthatja a rákellenes szerek lebomlását, illetve gyengítheti az esetleges sugárkezelés hatékonyságát (a cigarettafüstben lévő szén-monoxid oxigénhiányos állapotot teremt, márpedig a sugárkezelés hatásosságához sok oxigénre van szükség). Másrészt, a kialakult rák mellett megnő egy újabb elsődleges tumor kialakulásának az esélye. Ez azt jelenti, hogy a tüdőrákos betegségben tovább űzött káros szenvedély a tüdőben nagyon gyakran nem áttétet képez, hanem egy teljesen új daganatot, ami gyakorlatilag nullára csökkentheti a túlélés esélyeit.

 

A tüdőrák mellett a dohányzás számos tüdőgyulladásos betegségért felelős, amelyek intenzitása és gyakorisága csökken a cigarettázás abbahagyásával. Ugyanez igaz a dohányzás okozta krónikus hörgőgyulladásra, ami a cigarettások egyik leggyakoribb reggeli panaszáért, a hurutos köhögésért felelős. Kimutatták, hogy a dohányzás abbahagyása után öt évvel a krónikus hörghurut esélye ugyanakkora, mint egy sosem dohányzott személynél. A cigarettázás nem visszafordítható következményei a tüdőtágulat, amely során a tüdő léghólyagocskái pusztulnak el, valamint a tüdőfibrózis, amelyben a tüdő szövetében egy légcserére alkalmatlan szöveti burjánzás indul meg. Feltételezik, hogy a cigarettázás szerepet játszhat az asztma létrejöttében is, de egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy napi 14 szálnál több cigaretta elszívása esetén az asztmás betegségek létrejöttének kockázata enyhén fokozódik, valamint csökkentheti az asztma elleni gyógyszerek hatékonyságát.

 

Külön veszélyt jelentenek a cigaretta légúti ártalmaival szemben a mentolos cigaretták, mivel a mentol csökkenti a légúti irritációt és elfedheti a kialakuló súlyos elváltozások kezdeti tüneteit. Az afro-ameriakiak közismerten kedvelik az ilyen ízesítésű cigarettákat, náluk a légúti betegségekből eredő halálozás kb. 50%-kal magasabb, mint a fehér rasszban.

 

Összességében tehát a dohányzás egyértelműen halálos vagy nem visszafordítható légúti betegségekért felelős, ezért mindent meg kell tenni visszaszorításáért, hiszen ezek a halálokok igen könnyen elkerülhetőek!