Gondolatok a szerelemről

Gondolatok a szerelemről

Gondolatok a szerelemről

Boldog élet, Szerző:F. Szõllõsi Csilla - 2010. december 29. 4675

„A szerelem nem okoskodik; ha okoskodik, nem szerelem többé.”
Széchenyi István

Nagyon jó érzés szerelmesnek lenni. Ilyenkor kölcsönösen érezzük, hogy ez az, amire mindig is vágytunk. Ha szerelmesünk közelében vagyunk, a levegő is felforrósodik. Ez a magával ragadó, fantasztikus érzés azzal jár, hogy lila köd homályosít el mindent és elrugaszkodunk a valóságtól.

Talán nincs még egy olyan téma, amelyről annyi dal, vers vagy regény született volna, mint a szerelemről. Mégis igaz az, hogy szavakkal nem lehet leírni. Megkísérelhetünk beszélni, írni, gondolkodni róla, mégis minden szó kevés. Ez az izgalmas, érdekes, lenyűgöző, szokatlan és gyakran érthetetlen érzelem rengeteg bonyodalmat okoz az életben. Aki igazán szerelmes, annak komoly nehézségekkel kell megküzdenie. Mindennapos alvászavarok, étvágytalanság, koncentrációs nehézségek, belső láz, látás- és halláskárosodás nehezíti a szerelmesek életét. Nagyjából ezek a tünetek a legjellemzőbbek, így aztán nem túlzás azt mondanunk: olyan ez, mint egy igazi betegség. Nincs ellene védekezés, hiszen nem találták fel az oltóanyagot. Ugyanakkor édes is ez a betegség; sok örömteli pillanattal szépíti, gazdagítja az életet. A szerelem ugyanis nagyon sok mindent magában foglal: vonzalmat, vágyakozást, melegséget, gyengédséget, meghittséget, csodálatot, odaadást, elfogadást, védettséget és boldogságot.

Érzelmi jelenség
Szerelmi ügyekben leginkább a szív és nem az ész dönt, ugyanis gyakran hatalmasabb erővel befolyásol, mint bármilyen megfontolás vagy logikus mérlegelés. Érzelmi jelenség, nem pedig ésszerű, racionális erőfeszítések eredménye. Ha nem lobban lángra, akkor hiába erőlködünk, koncentrálunk, nem tudjuk rábeszélni magunkat, és nem is lehet egy ilyen érzésre, ugyanis nem az értelemből ered, hanem az érzékenységből. Ha úgy érezzük, elmúlik a szerelem, akkor sem tudjuk észérvekkel visszatartani, megkötözni, erre képtelenek vagyunk. Előfordulhat az is, hogy éppen azt szeretnénk, hogy lecsendesedjen, elmúljon, mert rossz helyen, rossz időben (pl. túl korán) tört elő, és nem tudunk fontosabb dolgokra koncentrálni. Ilyenkor ugyancsak az a helyzet, hogy értelmi megfontolásokkal szinte lehetetlen megszabadulni tőle.

A szerelem szenvedélyeket ébreszt, magabiztossá vagy éppen bizonytalanná tesz, szárnyakat ad tehetségünk kibontakozásának vagy teljesen megfékezi azt. Sokkal jobban, vagy sokkal rosszabbul teljesítünk. Egyszóval a világ legrejtélyesebb jelensége. Aki szerelmes, képes éberen, érzékenyen és nyitott szívvel járni, emellett számos illúziót táplál. Van érett és éretlen szerelem is. Aki érett módon szeret, nem akarja kisajátítani a szeretett személyt. Tiszteletben tartja szabadságát, és nem akarja mindenáron manipulálni, kényszeríteni őt. „Ahol szerelem van, ott nem létezhet erőszak, és ahol erőszak van, ott nincs szerelem” – állapítja meg Peter Lauster pszichológus.

Ha szeretünk valakit, és ő viszontszeret, akkor nem egyszerűen csak élvezzük a társaságát, hanem részévé válunk az életének. Ha valóban szeretünk valakit, nem igaz, hogy olyannak szeretjük, amilyen, mert amikor igazán szeretünk, többnek látjuk a szeretett személyt, mint amilyen. Mások számára nem látható jó tulajdonságokat vetítünk rá, elfogultak vagyunk, és ez így jó.

Amitől elmúlik
A szerelem idővel megszokottá válik, az érzések megkopnak, folyamatosan tompulnak, a nagy lángolás nem bír ki túl sok időt. Szakemberek szerint egy lángoló szerelem legfeljebb három évig tart. Egy másik tényező, ami közrejátszik a szerelem gyengülésében, nem más, mint a távolság. Ha sokáig nem látjuk szerelmesünket, a róla alkotott képünk elkezd halványodni. Főleg akkor van ez így, ha semmiféle kapcsolatot nem tudunk tartani. Ma már nem nehéz a kapcsolattartás (Internet, telefon), azonban ezekre sincs mindig lehetőség.

Az is igaz, hogy a túl sok együttlét is csökkenti a szerelmet. Ilyen lehet például a házasság. Nem lebecsülni akarom az egyébként nagyszerű, Isten által létrehozott intézményt, csupán hozzátartozik a tényszerűséghez, hogy akik több éve házasok, nem lángolnak annyira, mint kapcsolatuk kezdetén.

Szerelem és szeretet
Felmerülhet még egy fontos kérdés: mi marad, ha elmúlik a szerelem? Sokan azt hiszik, hogy a szerelem átalakul szeretetté, ami alatt egy csendesebb, állóvíz jellegű érzelmet értenek. Azonban ha megvizsgáljuk a szeretet jellemzőit, nem hihetjük azt, hogy a szerelem maradványaként vagy melléktermékeként jön létre! A szeretet valami egészen más. Nem mélységében vagy intenzitásában több mint a szerelem, minőségében más. Alapjaiban is eltérő, hiszen nem kizárólag érzelmi kategóriáról van szó: lehet akarni a szeretetet.  A szeretet szélesebb és tartós, az igazi szeretet nem múlik el. Nem szabad egy házasságot csak kizárólag szerelemre alapozni. Legyen ott mellette a szeretet is, ami akkor is megmarad, amikor a szerelemnek csak hűlt helyét látjuk. Szeretnék még valamit hangsúlyozni, s ez nem más, mint a kölcsönösség. Ha a szeretet vagy a szerelem csak egyoldalú, akkor ne ringassuk magunkat abban a tévhitben, hogy „az én szeretetem elég kettőnknek”. Nem elég. Ugyanilyen rossz, ha csak a másik fél szeret.  Ha én magam nem szeretek, mit ér a másik szeretete? Ha nem tudok szeretni, csak „fogyasztom” más szeretetét, nem lehetek igazán boldog, mert lelkem üres marad. A passzivitás vagy közöny mindent tönkretesz.

A legfontosabb érték a szeretet, a szeretni tudás. Mi haszna az értelemnek, ha a szív hideg és kemény? Mi haszna a tárgyilagosságnak, a logikának, az intelligenciának, ha éppen a szeretet hiányzik? A kölcsönös szerelem és szeretet olyan boldogságérzetet ad, ami semmilyen más módon nem tapasztalható meg.

 

F. Szőllősi Csilla
anyakönyvvezető


 
szerelem család összetartás kapcsolat
Boldog élet

Házastársi szerepek

2010. október 22.

Ma a legtöbb házasságban tisztázatlan a férj és a feleség szerepe, tény azonban, hogy mindkét fél - tudatosan, vagy spontán módon – valamilyen szerepet magára vállal. Amikor azt vizsgáljuk, hogy egyáltalán létezik-e tipikus...

Házastársi szerepek
2010. október 22.