Szoktassuk rendre a gyereket!
Minden csecsemő akkor virul a legjobban, és akkor fejlődik az adott viszonyokhoz mérten a legtökéletesebben, ha anyatejjel táplálják. Ez azonban néha nehézségekbe ütközik főképp az anya részéről, bár kétségtelen, a csecsemő részéről is merülhetnek fel problémák. A szoptatás akadálya lehet, hogy az anyának nincs elegendő teje a rendszeres tápláláshoz és gyermeke erőteljes fejlődéséhez, vagy olyan baja van, amely mellett a szoptatás komolyabb kárt tehetne úgy a saját egészségében, mint a csecsemőében. Így például ne szoptasson az az anya, aki tüdő- vagy vesebajban szenved, vagy esetleg olyan gyomorbaja van, amely lehetetlenné teszi, hogy megfelelő módon táplálkozzék, és ezáltal kellő mennyiségű tej elválasztásáról gondoskodjék.
Ha az anya nem szoptathat, szoptatódajkát kell a gyermek mellé fogadni, vagy végső esetben mesterséges táplálásáról kell gondoskodni. Akár anyatejet kap a csecsemő, akár mesterséges táplálékot, mindkét esetben az étkezések előre megállapított idejét pontosan be kell tartani, és mindig a legnagyobb szigorral kell ragaszkodni hozzá mindaddig, amíg az orvos esetleg szükségesnek nem tartja a szabálytól való eltérést. Ha a csecsemőt hozzászoktattuk a pontos időbeosztáshoz, normális viszonyok között nem csak egészséges marad, hanem békés és csendes is lesz. Ennél is nagyobb előny azonban az, hogy később, az elválasztás után következő időben sem jár semmiféle nehézséggel étrendjének és megszabott étkezési idejének megtartása.
Az évek előrehaladásával lassanként hozzászokik, hogy minden dolgát és kötelességét pontosan elvégezze. Az ilyen gyermek nem akadékoskodik, és nem ellenkezik, ha a reggeli elfogyasztásáról van szó, és nem idegenkedik attól, hogy minden étkezés után jól kiöblítse a száját, megkefélje a fogát és megtisztítsa fogközeit az ottrekedt ételmaradékoktól. Hozzászokik a gondolathoz, hogy a mértékkel űzött sport és a testgyakorlat edzi és ellenállóvá teszi a szervezetet, és nem csak a testi erőt, hanem a szépséget is fokozza. És bár szívesen hódol a játéknak és örömét leli benne, mégis jól tudja: a leckét, az iskolai feladatát is el kell végeznie, és addig nem tér nyugovóra, amíg kötelességének e tekintetében is eleget nem tett. Munkája után pedig boldogan ad hálát az Úrnak, hogy elhalmozta őt kegyével és jótéteményével. Végül a jól teljesített kötelesség tudatával tér pihenőre, hogy másnap újult erővel foghasson a reá háruló munkához. Fontos ismerni a gyermek foglalatosságának főbb mozzanatait, amelyeket a napnak mindig ugyanazon szakában gyakorol.
Az Élet és Egészség magazin cikke alapján Szigeti László
2010. december 10.
Nincs ember a földön, akinek az élete teljesen mentes maradhatna a szenvedéstől és a vele járó szomorúságtól. Ennek ellenére is a maga számára minden ember azt reméli, hogy ő e tekintetben...