Egyenjogúság a házasságban

Egyenjogúság a házasságban

Egyenjogúság a házasságban

Boldog élet, Szerző:F. Szõllõsi Csilla - 2010. november 15. 3415

Ha kiegyensúlyozott házastársi közösségről beszélünk, magától értetődik, hogy nem lehet szó sem a férj, sem a feleség káros hatású dominanciájáról. Ahhoz, hogy ez a legbensőségesebb intim kapcsolat egészségesen tudjon működni – sőt mi több, fejlődni –, már a kezdetektől megfelelő hozzáállást kíván mindkét fél részéről.

Mint minden demokratikus jogállamban, Magyarországon is elsősorban az Alkotmány, valamint a Családjogi törvény és egyéb jogszabályok biztosítják és védik a házastársak egyenjogúságát.

 

„A nők nem jogképesek”
A házasságkötésnek ugyanazok a feltételei férfiak és nők esetében egyaránt. Ugyanúgy ahogyan a férjnek egyszerre csak egy felesége, a feleségnek is csak egy férje lehet. Ma már mindkét fél megtarthatja saját családi nevét vagy felveheti a házastársáét. A szülők joga, hogy gyermekeiknek nevet adjanak. A közös gyermekekről közösen kell gondoskodniuk, és jogukban áll közösen eldönteni, hogy milyen nevelésben részesítik őket.  
    Nem így van ez mindenhol, Afrika számos országában például nincs egyenjogúság. Egy barátnőm Egyiptomba ment férjhez, ahol a férfiak akár négy feleséget is tarthatnak. Az asszonyok ki sem léphetnek az utcára a férjük engedélye nélkül. Már az esküvőn is nagyon feltűnő a menyasszony értéktelensége, ugyanis nem állhat a vőlegénye mellett, sőt az igent sem mondhatja ki. Egy férfit kell kijelölni gyámjaként és csak ez a férfi szólalhat meg a menyasszony nevében. Az asszonyok nem vásárolhatnak a boltokban, repülőn csak a férjük írásos engedélyével utazhatnak. (Természetesen mindez a külföldi turistákra nem vonatkozik.) A férjnek jogában áll a feleség bántalmazása kénye-kedve szerint. Lényegében az a helyzet, hogy a nők nem jogképesek. Mondanom sem kell, hogy a barátnőm házassága nem működött, a gyakorlatban már meg is szűnt, hiszen komoly nehézségek árán, de sikerült megszöknie.

Egyik véglet sem jó
Fejlett családjogi hátterünk ellenére Magyarországon is számtalanszor találkozunk szélsőséges beállítottságú nézetekkel, gyakran látunk túlzásba eső házasfeleket. Az elmaradottabb nézetű családokban még most is előfordul, hogy mindenben csakis a férfi akarata jut érvényre, az asszony el sem mondhatja véleményét. Legdurvább változata a férfiuralomnak, amikor a férj rabszolgának tekinti feleségét, kedvére félrelép, a közös pénzt elissza vagy „eljátékgépezi”, a feleségét rendszeresen megveri és terrorban tartja. Amikor azt mondja: „enyém vagy”, nem költői értelemben akar fogalmazni, inkább azt érti alatta, hogy azt teszed, amit mondok, csak oda mehetsz, ahova engedlek, azzal állhatsz szóba, akitől nem tiltalak el, stb.
A  másik végletre is van példa, ahol a nő hordja a kalapot és minden döntést ő hoz meg; a visszahúzódó, ész nélkül mindenre csak bólogató férj pedig nem mer ellentmondani élete párjának. Az ilyen párok a kettős mércében hisznek: más-más mérce vonatkozik rájuk és házastársukra.
Harmadik típusa is van a kiegyensúlyozatlan házasságoknak, ebben az esetben folyamatos hatalmi harcokat folytat a két fél. Lehet, hogy az így élő párok nem is tudják elképzelni, hogy milyen az egészséges szeretetkapcsolat, mit jelent a kölcsönösség. Az ún. „papucs-férjek” esetleg azért választják ezt a magatartást, mert ez számukra kényelmes, nem kell gondolkodniuk és nincs rajtuk felelősség. Az említett esetek mindegyikében érezhetően elbillen a normális egyensúly. Minden kapcsolat könnyen felborul, ha az egyik fél túl sokat ad, a másik pedig túl sokat kap. A hatalomért folyó küzdelem pedig magányossá tesz, hiszen éppen a házastárs ellen folyik. Eltűnik a bensőségesség ott, ahol hatalmat és kényszert gyakorolnak, a hatalmi játékok leépítik a szerelmet és leginkább csak neheztelést eredményeznek. A versengés minden esetben káros, mert valaki veszít és úgy érzi, leértékelték.


Egymást kiegészítő képességek
Az egyenjogúság vagy egyenértékűség nem azonos az egyenlő, egyforma képességekkel. A nők és férfiak képességei bizonyítottan eltérőek biológiai és pszichikai tekintetben egyaránt. Számos téren a nők képességei jobbak, de legalább ugyanennyi más területen a férfiak eredményesebbek. Ennek tudatában még bátrabban mondhatjuk, hogy a két nem csodálatosan kiegészíti egymást és ez nem a véletlennek köszönhető. Isten egymás számára teremtette a férfit és a nőt, jól tudta, hogy a férfi élete nő nélkül nem teljes. Az oldalborda azt jelképezi, hogy Évát Ádám mellé rendelte a Teremtő, nem pedig alá vagy fölé. Ha mindkét fél önmagát adja, férj és feleség ketten alkotnak egy egészet. Egyébként a feleség szó a magyar nyelvben nagyon jól tükrözi, hogy egy egésznek a fele. Aki nem örömmel tekint a nemek közötti különbségekre, az sohasem fogja megízlelni a házasság Istentől kapott zamatát. Ha tudjuk, hogy a különbségek beteges következménye az ostoba hatalomgyakorlás, akkor az is nyilvánvaló, hogy egészséges következménye az öröm, gyengédség, tisztelet, tapintat, humor, sőt még a tanulás is.
    Hogy jól működjön egyenrangú kapcsolatunk, két dologra van szükség: helyes önértékelésre és a másik fél helyes értékelésére. Tekintsük házastársunkat egyenrangú félnek, értékeljük benne az önálló személyiséget, legyünk készek figyelembe venni az ő nézőpontját is, és ne óvakodjunk a kompromisszumoktól, hogy legyen esélyünk kölcsönösen boldoggá  tenni egymást! A hétköznapok során leginkább úgy tudjuk érvényre juttatni a házastársunk egyenjogúságát, hogy ha elismerjük, hogy ő is ugyanolyan értékes ember, mint mi, és emellett nem tekintjük hátránynak azt, hogy sok mindenben különbözik tőlünk, mivel képességeinkkel éppen a különbözőségünknek köszönhetően egészítjük ki egymást. Fel kell hagynunk az egyoldalú megállapításokkal, amelyek csak vitát és nézeteltérést eredményeznek! Ne keverjük össze az egyenlő jogokat a nemi szerepekkel! Szívünk választottját mint másmilyent kell respektálni, de  fogadjuk el olyannak, amilyen, ne próbáljuk meg átnevelni vagy manipulálni!

A társak azonos helyzete    
Pál apostol nagyon egyértelműen fogalmaz a házastársak egyenjogúságáról: „A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége” (IKor 7:4). Nem az egyik fél ura mindkettőjüknek. A házastársak abszolút kölcsönös helyzetéről beszél, ezenkívül pedig az önátadás és elfogadás képességére tanít minket. Ha csak elvárásaink vannak és elmulasztunk adni, akkor a házasságban megkárosítjuk egymást. Egyébként az ő korában, amikor ezt a levelet írta, ez a felfogás hihetetlenül szokatlannak, rendkívül újnak számított. Ha a gyakorlatban a házastársak egyenjogú partnerként tekintenek egymásra és önmagukra is, azzal mindkét fél csakis nyerhet. Egy ilyen testi-lelki kapcsolatnak nincsenek hátrányai. Ha egyik fél sem érzi magát különbnek, lenézve a másikat, akkor nem fogják magukat a másik fölött álló, parancsokat osztogató szerepbe bujtatni. Az ilyen ember ugyanis nem társ a szó valódi értelmében, mivel a társak egyenjogúak és egyenrangúak. Az osztálytársak azonos helyzetben vannak, de az üzlettársak vagy éppen a bűntársak is. A társ tehát olyan pozícióban van, mint a másik fél, különben értelmét veszti a megnevezés, vagyis nem hívható társnak. Nem tudja tehát betölteni szerepét, ha magatartása kibillen egyensúlyából: felülkerekedik vagy pedig elnyomják. Ilyenkor nem képes megosztani jót, rosszat, sikereket vagy éppen kudarcot. A valódi, egyenjogú társ azonban elárulja érzéseit, vágyait, megnyílik a másik előtt, megismeri, értékeli őt, és ha igazán összecsiszolódtak, akkor szavak nélkül is érti, tudja, mi fáj a másiknak, be tudja fejezni a másik elkezdett fél mondatát, sőt ha kell, áldozatra is képes érte.
 

 

 

Fürstnerné Szőllősi Csilla
anyakönyvvezető


 
házasság egyenjogúság
Boldog élet

Házastársi szerepek

2010. október 22.

Ma a legtöbb házasságban tisztázatlan a férj és a feleség szerepe, tény azonban, hogy mindkét fél - tudatosan, vagy spontán módon – valamilyen szerepet magára vállal. Amikor azt vizsgáljuk, hogy egyáltalán létezik-e tipikus...

Esküvői jelképek
2011. január 21.
Házastársi szerepek
2010. október 22.
Házasságok az ókorban
2011. október 04.
Gondolatok a szerelemről
2010. december 29.
Bizalom és intimitás
2010. szeptember 13.